SwissFinance Zrt.

„Babilon azért válhatott az ókori világ leggazdagabb városává, mert lakói koruk legtehetősebb polgárai voltak. Nagy becsben tartották a pénzt, és gyakorlatias szabályokat követve, jó érzékkel fektették be vagyonukat. Megteremtették maguknak azt, amire mindannyian vágyunk: a biztos jövőt.”

A 20. század elején brit régészek kutattak az ókori Mezopotámia területén, Babilon gazdagságának és civilizációjának tova tűnt romjai között. Régóta tudjuk, hogy írni-olvasni tudó emberek éltek ott, akik kőbe vésték jogrendszerüket és pénzügyeiket. A könyv az eme ásatások során feltárt Dabasir történeteit idézi és sző köréjük tanulságos és egyszerű pénzügyi szabályokat, melyek több ezer év távlatából is követendőek és a mai közgazdaságtan egyes tételeivel ellentétben az idők próbáját is kiállták.

Mindezek közül e civilizáció fő alapszabálya az arany öt szabályában foglalható össze, mely az egyik majd száz évvel ezelőtt megtalált kőtáblába lett vésve. E tehetős polgárok számára az arany a gazdagság, jólét és szabadság szinonimája volt…

1. Az arany boldogan és egyre nagyobb számban költözik azokhoz, akik keresetük egytized részét félreteszik, hogy gondtalan jövőt biztosítsanak maguknak és családjuknak.
2. Az arany szorgalmasan fial azon bölcs tulajdonosának, aki tud vele bánni és képes olyan gyorsan megsokszorozni, ahogy a juhok szaporodnak a mezőn.
3. Az aranynak szüksége van gondos tulajdonosának védelmére, aki bölcs, hozzáértő emberek segítségével egyengeti az útját.
4. Az arany megszökik azok elől, akik olyan üzletekbe fektetik a pénzüket, amelyekről mit sem tudnak, vagy amelyeket nem támogatnak az arany szakértői.
5. Az arany kifolyik azon emberek kezei közül, akik engednek a csalók és a szemfényvesztők csábító ajánlatának, s hagyják, hogy ne a józan eszük, hanem romantikus vágyaik irányítsák befektetéseiket.

Forrás: George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere (The Richest Man in Babylon)
Penguin Books USA Inc. New York, ISBN 978-963-9730-35-9.
Kiadta: Bagolyvár Könyvkiadó, 2007